Budapesten a 2010-es évi adatok alapján 1 millió 721 ezer fő, az ország népességének 17%-a élt. Budapest az ország legsűrűbben lakott települése: 2010-ben egy km²-en 3278 ember élt, amely az országos átlag több mint harmincszorosa. Az egyes városrészek eltérő szerkezetéből, funkciójából adódóan a kerületenkénti népsűrűség széles skálán, 508 és 30 700 között szóródik.

A következő táblázat Budapest népességszámának változását mutatja be 1800-tól napjainkig:

Budapestnek az ország gazdasági központjává válása, a gyors iparosítás, az agrárválság, a közlekedési technika rohamos fejlődése és a főváros előnyös közlekedési helyzete azt eredményezték, hogy a 19. század utolsó harmadától Budapest lakossága viharos gyorsasággal növekedett. A lakosság dinamikus gyarapodása az 1960-as évek közepéig folytatódott, de forrása az 1950-es évek végétől már teljes egészében a vándorlási nyereségből adódott.

Az 1990-es évektől a budapesti népességszám alakulásában fordulat következett be, a korábbi mérséklődő ütemű népgyarapodást csökkenés váltotta fel. A 2001. évi – népszámlálás adatai alapján a főváros népessége 12%-kal, közel 240 ezer fővel csökkent 1990-hez viszonyítva. Az 1990-es években az országban a népességszám változása tekintetében Budapest és Pest megye képviselte a két szélső értéket: Budapest lakossága csökkent a legjobban, jóval meghaladva az országos, 1,7%-os mértéket, viszont kiugró mértékű népességnövekedés következett be Pest megyében, amelynek lakossága több mint 130 ezer fővel, közel 14%-kal nőtt. Ez elsősorban a városból az elővárosi övezetekbe költözés, a szuburbanizáció következménye volt.

A budapesti népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2001. év elején a 15 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 13%, az 59 éven felülieké 22% volt.

Budapesten a 2001. februári adatok szerint mintegy 756 ezer háztartás volt. Közülük minden harmadik háztartás egyszemélyes. A fővárosban száz háztartásra 229 személy jut, 31 fővel kevesebb, mint az országban átlagosan. A mutató értéke az országban Budapesten a legalacsonyabb. A nemek aránya Budapesten a legkedvezőtlenebb: ezer férfira 1166 nő jut, mely 70-nel több az országos átlagnál.

A 2001. évi népszámlálás adatai alapján a főváros lakónépességének 2,2%-a, mintegy 40 ezer személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány és németnemzetiséginek vallották magukat a legtöbben: a cigányság létszáma meghaladja a 12 ezer főt, a német nemzetiségieké a 7 ezer főt.

Budapesten – az utóbbi években bekövetkezett javulás ellenére – a fejlett nyugat-európai országokban élőkénél rosszabbak a népesség életkilátásai: 1999-ben a férfiaknál 67,9, a nőknél 75,5 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A csecsemőhalálozások száma és aránya csökkent, bár az európai fővárosok között e tekintetben sem foglal el előkelő helyet.

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a főváros lakosságának többsége, 63,5%-a vallja magát valamely keresztény felekezet tagjának, ez az arány az országos átlagnál majdnem 11%-nyival alacsonyabb. A budapestiek 45,5%-a vallotta magát római katolikusnak, 12,6%-a reformátusnak, 2,6%-a evangélikusnak, 1,6%-a görög katolikusnak és 1,2% más keresztény felekezetekhez tartozónak. Viszont az országos átlagnál nagyobb arányban képviseltették magukat a következő csoportok: a fővárosiak 0,5%-a vallotta magát izraelitának, 0,3%-a más vallási közösségek tagjának, 19,5%-a egyházhoz-felekezethez nem tartozónak, 15,1% pedig nem kívánt válaszolni.


http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest