A színház vezetői az alapítástól kezdve változatos repertoár kialakítására, egy igazi népszínház sokoldalúságára törekedtek. A műsorban a zenés, a siker- és bulvárdarabok, krimik mellett komolyabb fajsúlyú művek is színre kerültek. 1956-tól 1975-ig, haláláig Fodor Imre igazgatta a színházat. 1975-1982 között Miszlay István, 1982-től 1990-ig Szabó Ervin volt az igazgató. Ezután Léner Péter vezette a színházat, egészen 2010-ig. Főrendező volt többek között Berényi Gábor és Iglódi István.

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

A József Attila Színház fél évszázados története alatt mindvégig kettős identitást hordozott. Elsősorban a XIII. kerület színháza, de részt vesz a főváros színházi életében is. Szándékosan nem rétegszínház, széles közönséghez és több generációhoz kíván szólni. Fél évszázad alatt persze a közönség összetétele, életszínvonala, kultúrája jelentősen megváltozott. De ezt úgy igyekezett követni a színház, hogy mindig visszhangot adjon a kor hangjára. A jelenig tartó időszakot négy direktor határozza meg: Fodor Imre, az alapító, Miszlay István, Szabó Ervin és Léner Péter. Négy személyiség, négyféle karakterrel, a korszakhoz illő stílussal.

1949-ben a színházak államosításakor stabilizálták az ország színházainak helyzetét, a jegyárakat erősen leszállították. A cél jelentős volt: olyan tömeget behozni, amely a háború előtt nem tudott színházba járni. De ahogy a kor diktálta, mindezt erősen megszabott stiláris és eszmei határok között.

1956. szeptember 3.-i Szabin nők elrablása című előadás plakátja

A színházba járás nyilvánvalóan még ekkor sem adatott meg mindenkinek. A családi hagyomány hiánya, a képzetlenség, a földrajzi távolság sokakat még így is megfosztott a színház élményétől. A hátrányos rétegek közé tartozott a főváros jó néhány peremkerületének lakossága. Ezért döntöttek úgy, hogy a XIII. kerület külső részének belső peremén, azaz Angyalföldön, az eredetileg kultúrháznak épített, majd a Vígszínház kamara színházaként használt épületben, a Váci út 63. alatt megalakítják a József Attila Színházat. A cél az volt, hogy az Észak-Pesti régió lakói - elsősorban a munkás közösség - saját közegükben színházi előadásokat kaphassanak. Az angyalföldi színház „arculatát” Berényi Gábor főrendező így fogalmazta meg: „A József Attila Színház nevét viselő új színház legfőbb feladata lesz, hogy a főváros külső munkáskerületeit színvonalas előadásokkal, prózával, zenés vígjátékkal, operettel ellássa”.

1956. szeptember 3-án, A szabin nők elrablásának bemutatójával elindult az immár több mint fél évszázados történet: Bilicsi Tivadar belépett a színpadra, mint Rettegi Fridolin, és azt mondta: „Szervusztok, gyerekek, megérkeztünk.”

Fodor Imre, az alapító igazgató, kitűnő színházi érzékével jól gondolta el: olyan népszínházat kell itt létrehozni, ahol a szó „nép” és „színház” részének is jelentése van. Szórakoztatni akar, ugyanakkor be is szoktatja őket a színházba. Az élet részévé akarta tenni a színházba járást.

Fodor második bemutatója egy nevezetes időpontban 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének napján volt. Gáli József Szabadság-hegy című drámájának premierje nemcsak a magyar színháztörténetbe vonult be, hanem a magyar történelembe is: az estén jelen volt Nagy Imre.
Kevesen bíztak abban, hogy ebben a nem színház-szerű épületben, a város peremén színházat lehet csinálni. Néhány előadást talán létrehozhat a politikai akarat - gondolták, de olyan színházat, amely teljesíti alapvető feladatát, képes beépülni a főváros színházi életébe, és nem mellékesen a közönség is folyamatosan látogatja – kevesen hitték lehetségesnek. Fodor Imre színházteremtő tehetsége, a társulat ereje, elszántsága, és a közönség fogékonysága, befogadó készsége, tanulékonysága rácáfolt a kishitűségre.

A színház történetében 142 magyar mű került bemutatásra, ebből 46 volt klasszikus és 96 kortárs mű. Műfaját tekintve 116 prózai és 26 zenés alkotás. A szerzők között említsük meg Németh Lászlót, Fejes Endrét, Sánta Ferencet, Páskándi Gézát, Sütő Andrást, Kállai Istvánt, Gyárfás Miklóst, a legutóbbi évtizedekből Spiró Györgyöt, Hamvai Kornélt, Tasnádi Istvánt és Szálinger Balázst. A világirodalmat 153 mű képviseli, ebből 66 klasszikus, 87 kortárs. Utóbbiból 47 színmű és 40 vígjáték. A színház 40 zenés bemutatójából 26 volt magyar mű.
Gyermek és ifjúsági előadás 62 készült.

FODOR IMRE (1956-1975)

Fodor Imre (Budapest, 1920. december 24. – Budapest, 1975. május 24.) színész, színházigazgató. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte színészként, majd Pestre felkerülve, az 1949-ben alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-ban kapta meg az önállósuló József Attila Színház igazgatói posztját, melyet 1975-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Fotó: Keleti Éva

1956. október 6. - Gáli József: Szabadság-hegy (Gobbi Hilda, Joó László)

A társulat tagjai a színházi élet olyan kiválóságaiból álltak, mint Lendvai Ferenc, Benedek Árpád, Ráday Imre, Bakó Márta, Szemes Mari, Kállai Ilona, Turgonyi Pál, valamint Darvas Iván, Mensáros László, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda. Utóbbiak, 1956-os szerepvállalásuk miatt, büntetésük letöltése után, itt, a város peremén kezdhették újra fővárosi színházi karrierjüket. Néhány évvel később csatlakozott a társulathoz Bodrogi Gyula, majd Voith Ági.

Az első évad jól indult; Schönthan-Kellér-Horváth: A szabin nők elrablása című zenés vígjátéka 220 előadást élt meg. A sikeréhez a vendégként fellépő Bilicsi Tivadar páratlan alakítása is hozzájárult. A következő bemutató: Gáli József Szabadság-hegy című drámája – Gobbi Hildával a főszerepben. A mű bemutatása olyan jelentőséggel bírt a József Attila Színház történetében, hogy később, 2006. október 6-án, a színház 50., jubileumi évadának nyitó darabja is ez lett.

A színház legfontosabb időszaka azonban nem a kezdetekre, hanem az 1958-62-es évekre esett. Néhány kiemelkedő előadás ebből az időszakból: Rozov: Boldogság, merre vagy? (1958. október 10.), amelyben a társulathoz frissen szerződött Bodrogi Gyula aratta első sikerét, vagy Lope de Vega: A kertész kutyája (1958. november 21.) Sinkovits Imrével és Komlós Jucival.

Fontos megemlíteni szintén Komlós Juci és Sinkovits Imre főszereplésével, Egri István rendezésében, Sardou: Szókimondó asszonyság (1959. október 16.) című vígjátékát, amelyet 132 előadáson át láthatott a közönség; vagy a később József Attila-díjat is kapott Kállai István: Kötéltánc (1958. december 30.) című drámáját, amely 70 előadást élt meg, Greguss Zoltán, Ráday Imre, Kállai Ilona főszereplésével.

A színház legsikeresebb évadai az 1962 és 1968 közötti időszakra tehetők. Ebben az időben már érezhető volt a színházban, hogy egy több éve sikeresen együttműködő, nagy színészeket fölvonultató együttes igazi társulattá érett össze. A színház megtalálta saját közönségét.

Fotó: Keleti Éva

1963. június 1. - Deval- Nádas- Szenes: A potyautas (Kaló Flórián, Törőcsik Mari)

Az új főrendező, Kazán István nevéhez fűződtek akkoriban a legfontosabb előadások, például Tennessee Williams: Üvegfigurák (1963. április 20.), Sinkovits Imre és Örkényi Éva káprázatos alakításával; Szomory Dezső: II. József Császár (1964. január 27.), Darvas Iván főszereplésével. Deval-Nádas-Szenes: A potyautas (1963. június 1.) című vígjátéka, Benedek Árpád rendezésében, a főszerepben Bodrogi Gyulával, és a vendégként a József Attila Színházban játszó Törőcsik Marival. Jutalomjáték volt Darvas Ivánnak, Bodrogi Gyulának és Váradi Hédinek, Maugham-Nádas- Szenes: Imádok férjhez menni (1964. május 22.) című vígjátéka, amelyet ugyan a kritika nem, de a közönség nagy szeretettel fogadott. Kirobbanó siker lett, és 119 előadást élt meg a Kazán István rendezte Barillet-Gredy: A kaktusz virága (1966. május 21.) című zenés vígjáték, amely robbanásszerűen indította el Voith Ági karrierjét.

Ebben az időszakban a színház repertoárján jelentős számban magyar művek is szerepeltek, így Gyárfás Miklós, Berkesi András, Németh László darabjai, de ezek átütő sikert nem hozhattak a korábban már említett zenés és prózai vígjátékok mellett.

Fotó: Keleti Éva

1966. május 21. -Barillet – Gredy: A kaktusz virága (Bodrogi Gyula, Almássy Éva)

1972-től Fodor Imre leszerződtette főrendezőnek Berényi Gábort. Rendezésein keresztül új irányvonal kezdett kialakulni - Beaumarchais: Figaró házassága (1975. április 19),

Shakespeare: Sok hűhó semmiért (1971. október 30.) c. darabja új hangot jelentettek. Az új főrendező célja az volt, hogy a klasszikus művek színrevitelével színvonalasabb szórakoztatást nyújtson a színház közönségének, ugyanakkor minél több magyar színpadi mű kerüljön a repertoárba.

A színház sikere számokban is mérhető volt. Fodor igazgatása alatt a színházat évente közel 210-230 000 néző látogatta és a bérletesek száma is kiugróan magas volt: 12-14 000. Igaz, ekkortájt a nézőtér befogadó képessége sokkal nagyobb volt - akkor 699 férőhely volt, ma 520 van.

Fodor Imre a színház első húsz évének meghatározó egyénisége volt. 1975. május 24-én Csiky Gergely: Kaviár című bohózatának premierjére sietve, a színház Déryné köz felőli bejáratánál érte utol a halál. E helyen emléktábla áll, csak úgy, mint a nézőtéri rész egyik oszlopán.

MISZLAY ISTVÁN (1975-1982)

Miszlay István (Csorvás, 1930. november 18. – Budapest, 2005. november 14.) rendező, színházigazgató. 1956-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rendezett a Kaposvári Csiky Gergely és a szolnoki Szigligeti Színházban. Művészeti vezető volt a kecskeméti Katona József Színházban, 1969-ig a Békés Megyei Jókai Színházban főrendező, majd igazgató. A Gyulai Várjátékok egyik alapítója. 1982-ig a József Attila Színház, 1982-1990 között a Népszínház igazgatója volt.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Fodor Imre halálát követően Miszlay Istvánt nevezték ki igazgatónak. Kinevezésénél elsősorban az játszott szerepet, hogy jó szervezői készséggel megáldott, határozott, kezdeményező, szorgalmas embernek ismerték, és az akkori politikai vezetők az ő kezében látták biztosítva a színház megfelelő működését és művészi szempontból a továbbfejlődését.

Egyik első ötlete volt, hogy magyar drámapályázatot hirdetett. Erre többek között Berkesi András: Kálvária, Páskándi Géza: Vendégség, vagy Csurka István: Nagytakarítás című darabjai érkeztek be.

Drámapályázatot kiírni egyébként később hagyománnyá vált a József Attila Színházban. Léner Péter először a színház fennállásának 40. évfordulóján (az akkori nyertes Spiró György Vircsaft című darabja lett), majd 2000 őszén is drámapályázatot hirdetett.

1976. május 22-én Kardos G. György-Mészöly Dezső-Victor Máté: Villon és a többiek című rock musicaljének bemutatásával (1976. május 22., rendező: Seregi László) meghonosodott egy másik fontos műfaj a színházban. A musical 133 teltházas előadást élt meg, főszereplői többek között Vogt Károly, Straub Dezső, Kaló Flórián, Láng József, Szabó Éva, Bánffy György, Pálos Zsuzsa voltak.

Miszlay István kísérletező és kezdeményező kedve abban is megnyilvánult, hogy létrehozta a József Attila Színház kamaraszínházát az Óbudai Ifjúsági Ház épületében. A kamaraszínház kettős célt szolgált. Egyrészt, mivel a III. kerület nem rendelkezett sem állandó, sem pedig önálló színházzal, felismerte az ebben rejlő közönségpolitikai és művészi lehetőségeket. Másrészt, ez adott színpadot azoknak a kamara- és kísérleti jellegű előadásoknak is, amelyek valamilyen oknál fogva kiszorultak az évadok műsorterveiből. Ennek köszönhetően, a színház évadonként átlagban 310-330 előadást játszott – beleszámítva a vidéki vendégjátékokat is.

Miszlay István kezdeményezésére bevezették a bemutatók előtti péntekeken megtartott nyilvános főpróbákat is. Bevett gyakorlat lett, hogy ezt megelőzően még egy délelőtti főpróbát is tart a színház. A művészek ekkor találkozhatnak először a közönséggel, és itt mérhetik le igazán, hogy milyen fogadtatásra számíthat a bemutatandó darab.

A társulat – Miszlay igazgatása alatt –heterogén összetételű volt. Az alapot az 1956-ban ideszerződött és azóta is itt játszó törzsgárda tagok tették ki, mint például Újréti László, Szabó Éva, Láng József, Örkényi Éva, Szemes Mari, Kállai Ilona. A művészek másik része rövidebb ideig szerződött csak ide, mint például Bodnár Erika, Haumann Péter, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor. Később szerződött ide Harkányi Endre, Dégi István, Horváth Sándor és Fülöp Zsigmond.

SZABÓ ERVIN (1982-1990)

(Budapest, 1941. május 20.– Budapest, 2007. február ): színházigazgató. A hatvanas évek elejétől dolgozott a színházi szakmában. Nyolc éven át a Színész Szakszervezet titkáraként tevékenykedett, majd a Fővárosi Tanács színházi osztályának vezetője volt. A hetvenes évek végén Moszkvában folytatta tanulmányait. 1982. júliusától 1990-ig a József Attila Színház igazgatója volt.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

1982 tavaszán Szabó Ervint nevezték ki a Színház új igazgatójának. Moszkvában tanult, ezt követően először a Színész Szakszervezet titkáraként, majd a színházakat felügyelő Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetőjeként dolgozott. Vele együtt a Színháznak új főrendezője is lett, Iglódi István személyében.
Az új igazgató koncepciójában elvben ugyanazokat az elképzeléseket vázolta fel, mint elődei: változatos és igényesen kialakított műsorpolitikával megőrizni és továbbfejleszteni a színház hagyományait, megtartani és bővíteni közönségét. De mindezt megvalósítani illetve rátermett elődeinek munkáját folytatni nem volt egyszerű feladat. Igazgatásának nyolc éve nem a színház legsikeresebb korszaka. Ezekben az években nagyon sok kiemelkedő színész távozott, többek között Kállai Ilona, Harkányi Endre, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Szemes Mari, Pálos Zsuzsa. Ugyanakkor kiváló művészek is szerződtek a társulathoz, például Galambos Erzsi, Andorai Péter, Káldi Nóra, Bánsági Ildikó, Bács Ferenc vagy Szakácsi Sándor.

Az előadások színvonala gyakran nem érte el azt, amit a közönség elvárt. Azokra a művészekre, akikre korábban Fodor Imre, majd Miszlay István is épített, az új igazgató nem számított. A vezetés azon törekvése, hogy a színház arculatát és helyét a fővárosi színházi életben újrafogalmazza, ellentmondásosan sikerült. A „folytatjuk az elődök által megkezdett utat, de azért alkalmazkodnunk kell a kor követelményeihez” szlogen nem vált valóssággá, és kevés sikeres előadást hozott. A társulat művészi színvonala csökkent, ami a közönség jelentős részének elvesztését is maga után vonta.

Ennek ellenére ebben nyolc évben is akadt néhány igazán kiemelkedő előadás, amely visszaidézte a József Attila Színház fénykorát. Ilyen volt például Patrick Hamilton: Gázláng című bűnügyi története (Bemutató: 1983. január 22.), Káldy Nórával és Kaló Flóriánnal a főszerepben, Maár Gyula rendezésében. A darab 123 estén át szórakoztatta a publikomot. Vagy Lajtai Lajos-Békeffi István: Régi nyár című zenés játéka (Bemutató:1983. február 26., rendező Iglódi István), főszerepben a vendégként itt játszó Törőcsik Marival.

Kiemelkedő előadásszámot élt meg (170-et) Jack Popplewell – Robert Thomas: A hölgy fecseg és nyomoz (Bemutató: 1985. március 9. Rendező Maár Gyula) című bűnügyi bohózata, amelyben Tordai Teri és Kaló Flórián fergeteges színészi alakításának tapsolhatott a közönség. Kiemelkedően sikeres volt még Neil Simon: Mezítláb a parkban című vígjátéka (Bemutató: 1987. február 28. Rendező: Valló Péter) 102 estén át, Józsa Imrével, Kocsis Judittal – a fiatal színészházaspárral -, valamint Galambos Erzsivel és Bánffy Györggyel a főszerepben. De ne feledkezzünk meg az egyik legsikeresebb zenés előadásról, a Me and My Girl-ről sem, amelynek főbb szerepeit Szakácsi Sándor, Galambos Erzsi, Józsa Imre játszották. Két igen sikeres gyermekelőadás is ebben az időszakban került a repertoárba. Az egyik, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című klasszikus műve, Bródy János zenéjével és dalszövegeivel (Bemutató: 1985. december 14. Rendező: Valló Péter) amelyben maga a zeneszerző is fellépett. A kis herceget Ivancsics Ilona alakította 210 előadáson át, partnerei Újréti László, Iglódi István, Józsa Imre, Kocsis Judit voltak.

Benedek Árpád rendezésében került színre Gyárfás Endre: Dörmögőék vidámparkja című zenés mesejátéka (Bemutató: 1984. november 10.), amely ugyancsak hosszú évekig, 102 előadáson át szórakoztatta a gyerekközönséget.

LÉNER PÉTER (1990-2010)
Léner Péter kinevezése előtt nyolc évig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője volt. Léner Péter direktori munkásságában a színházi hagyományok megőrzése volt az elsődleges szempont. Ugyanazt a színházi koncepciót tekintette meghatározónak, mint, amit annak idején a színház alapítója, Fodor Imre megfogalmazott: ebben, az akkor még munkáskerületnek számító közegben, egy sikeres, szórakoztató népszínházat kell létrehozni, amelyben egyformán megfér a zenés vígjáték, a klasszikus műfaj, valamint a kortárs drámairodalom.

 http://www.jozsefattilaszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=72&Itemid=63