Az első években a kifejezetten várostörténeti vonatkozású képzőművészeti műveket gyűjtöttek. 1909 körül Bárczy István polgármester határozott művészettámogatási elképzeléseinek hatására a gyűjtési koncepció megváltozott "abban az irányba, hogy a vásárlásoknál a képek tárgya helyett tiszta esztétikai szempontok, egy jövendőbeli fővárosi galéria szempontjai irányadóak." A modern galéria megteremtésének előfeltételei közül az egyik, a gyűjtemény évről-évre gazdagodott, de a másik, a helyszín, az épület évtizedekig megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

A helyzet végül a Károlyi-palota megvételével (1928) megoldódott, ahol 1933-ban megnyílt a Fővárosi Képtár. A két világháború között a magyar művészetet gyűjtő múzeumok között a Fővárosi Képtár igen előkelő helyet foglalt el, s fontos szerepet játszott a 19-20. századi magyar művészet megismertetésében.

A második világháború után, 1946-ban elsőként nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Mint 1949-ben megállapították, "a Fővárosi Képtár az utolsó másfél évszázad képzőművészetének legjobb darabjait gyűjtötte össze, ami lehetővé teszi a továbbiakban egy nemzeti galéria kialakítását."

1953-ban a várostörténeti vonatkozású tárgyak kivételével a gyűjtemény az Országos Képtárba, majd 1957-ban az akkor alapított Nemzeti Galériába került. 1963 óta újra gyűjt a múzeum képzőművészetet, már új helyén, a Kiscelli Múzeumban. Mint a Budapesti Történeti Múzeum része, 20. századi és kortárs magyar művészet tartozik gyűjtőkörébe.

A Fővárosi Képtár nevet 1989-ben kapta vissza a múzeum.
 

http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=1163