A középkorban a barlangpincék kútjai iható vizet szolgáltattak, a barlangot élelmiszer tárolására, az értékek elrejtésére, vagy éppen rejtekhelyként is használták. Több historikus leírás szól például arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangjáratokból kitörve támadtak az ostromlókra. Találóan jellemezte a Várhegyet Evlija Cselebi, a híres török utazó: "A Budai vár belülről üres".

Számos legenda szövődött a várbarlang köré, ám a múlt századra a barlangpincék nagy része feledésbe merült. Majd, mivel egyre több út szakadt be, a pincerendszer felmérése után elrendelték, a vár alatti üregek betömését. Csak az 1930-as években ismerte fel Kadic Ottokár barlangkutató, hogy a törökpincéknek nevezett üregek valójában természetes mésztufabarlangok.

A Budai várbarlang jelenleg nem látogatható, csak a barlangrendszer másik szárnya, a Budavári labirintus.