A Gellért-hegy nevét - a legenda szerint - az 1046-ban a pogány magyarok keze által innen letaszított Gellért püspökről kapta. A hírhedt gellérthegyi boszorkányok azonban fittyet hánytak a szent nevének, és még a XVII. században is itt tartották gyűléseiket - ha igaz...

Hegytörténet

A 235 méter magas Gellért-hegy már 2500 évvel ezelőtt a kelta-eraviszkuszok lakóhelyéül szolgált. A törökök a budai vár védelmére egy palánkvárat emeltek ide, és az ő példájukat követték a Habsburgok, amikor a szabadságharc bukása után, a rebellis magyarok sakkban tartására 1851-ben felépítették a ma is látható Citadellát. Igaz, hogy ennek már csak pszichikai hatása volt, hiszen soha nem használták hadi céllal. A II. világháború után a Citadella előtt állíttatták fel a szovjetek a Felszabadulás emlékművét, amiből mára csak a békét szimbolizáló központi nőalak maradt meg. A szovjet katonákat ábrázoló mellékalakokat, akárcsak a kommunista uralomra utaló szobrok többségét a város határában lévő Mementó Parkba költöztették, és ma ott láthatók.

Amit a boszorkányokról tudni kell...

A leghosszabb ideig a boszorkányok lakták a hegyet. Annak ellenére, hogy az egyik magyar király, Könyves Kálmán már a XI. század végén elsőként, törvényben mondta ki, hogy nincsenek boszorkányok. Úgy látszik hiába, mert bizony a XVIII. század közepéig tanúskodnak létezésükről a bírósági periratok. 

A hazai boszorkányok mind ide, a Gellért-hegyre repültek seprűnyélen lovagolva - úgy, mint Harry Potter -, boszorkány szombatonként, és főként december 13-adikán, Luca-napkor. 

A legtöbben azt hiszik, hogy csak női boszorkányok voltak. Ez nem igaz, mert például a leghíresebb perbe fogott és kivégzett magyarországi boszorkány is férfi volt! Az utolsó európai boszorkányper egyébként a felvilágosult és polgári Svájcban volt 1782-ben!